Hitvallás Grecsó Krisztián tollából
"A fehér nejlonszatyorból kivettem a vászonzsákot, a nejlonzacskót, meg a szakadt, ragacsos fényképalbumot. Az album és a nejlonzacskó tele régi családi fotókkal. Az album rossz állapotban volt, Juszti mama Technokol Rapiddal ragasztotta bele a képeket, a ragasztó átütött a fotókon, mintha szellemképesek lennének, vagy átáztak volna. Néhány kép megúszta, fotósarokkal került az albumba, de hiába. A legtöbb, amelyiken a fiatal vagy középkorú Jusztika szerepelt, műteremben készült. Ünneplőruha, blúz, Márton tatán zakó, nyakkendő, oldalra fésült haj. A képek egészen más világot mutattak, mint amiről az önéletírásban olvastam. Az albumban szappanszagú volt az élet, és kiglancolt. Dühös lettem, minden valódi kép elveszett? Aztán megláttam magam az egyiken: fehér kötött pulóver, mellettem hokedlin születésnapi torta. Valószínűleg nem is voltak olyan képek, amelyek otthon, az utcán, a pályán, a gyár mellett készültek volna, amelyeken hétköznapi ruhában lennének."
Számomra mindent elmond ez a pár sor, amit a Mellettem elférsz című regényben találtam. Amikor csak lehetőségem van, a mindennapi életünkkel együtt fényképezem a gyerekeket. Nekik ez fog a legtöbbet mesélni, ha egyszer majd nosztalgiázni szeretnének... Szeretett helyszínek, események, tárgyak mind-mind visszaköszönnek majd a képekről. Ahogy Nagybátyám fotóinak hála, velem is itt vannak a nagyszülői öreg ház részletei, s kedves játékaim.
Külön büszkeség, hogy páromat exfeleségével és gyerekeivel fotózhattam! Fantasztikus család része vagyok!
Like. Na jó, beszéljünk magyarul: szívemből szóltál. :) Habár... Annyit azért megjegyeznék, hogy ha tényleg a mindennapjaitokat fotózod, akkor nyilván nemcsak ilyen napsugaras-mosolygós pillantok vannak. Igaz, ezekre emlékszik szívesen az ember, és ezeket mutatja a külvilág felé is (némiképp manipulálva a róla alkotott képet). Ha meg borongós a hangulat, netán csapkodnak a villámok, akkor az ember (én legalábbis) nemigen nyúl a fényképezőgép felé. Szóval jól van ez így.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMennyire igazad van :-)))
VálaszTörlésÉrdekes gondolat, rég foglalkoztat, hogy ez manipuláció-e?... Mert egyrészt igen, másrészt nagyon nem... Pont ahogy írod. Mikor helyzet van örülök, ha megoldom, vagy átvészelem. Meg lehet fogalmazni esetleg egy-egy szövegben, de hogy fotózni nem fogom, és nem is lenne "illendő", az biztos... Legutóbb Hanna szülinapján abból lett feszkó, hogy a legkisebb unokatesó túl erősen fújta Hanna gyertyáit, na ezen majdnem elsüllyedt az ünnepelt. Én meg mentettem a helyzetet, ami amúgy egy semmi, de Nekik akkor és ott az geész világ...
Néha annyira szeretném ellensúlyozni a sok mosolygós képet, hogy nálam is normálisak a hétköznapok, és vannak konfliktusok, és nehézségek és stb. De míg az örömödet kiteregetve nincs gond, a bajok megítélése és megélése már olyan sokszínű, mint maguk a résztvevők...
És azt már csak itt az utolsó sorokban merem megemlíteni, hogy mit érzek akkor egy esküvőn, amikor a mátkapár nagyon csúnyán beszél egymással, én pedig elkészítem a szerelmes képeket. (Szerencsére ez nagyon ritka.) Hát ez engem nagyon megvisel. Mert Nekem is magánemberként is fontos a fotó, a szép pillanatok, vagy a szeretet ábrázolása... De...
Nem egyszerű kérdések ezek:-)
Egyébként szerencsésnek gondolom, hogy a blogjaimat többynire olyan emberek olvassák, akik közel állnak hozzám, vagy jól ismernek, vagy van párbeszéd köztünk, így nem aggaszt h vajon idillt festek-e, jöhet ami eszembejut, és látom, hogy oda jut el ahova célzom:-).