Valami készül :-)

Az OKJ vizsgára készülés megeszi minden időmet! Ez nagyon meglátszik a posztolt fotók mennyiségén :-(... Ami a vizsgáimat illeti: egyfelől olyan sok éve nem vizsgáztam, hogy teljesen kikészít (engem és a környezetemet) a vizsgapara :-D. Másrészt meglep mennyire élvezem a tanulást, milyen hihetetlen érdekesnek találom a tantárgyakat. Az egyik érdekesség a művészettörténet, ami nem állt távol tőlem, mégsem tudtam rácsodálkozni sose. Most végre rájöttem, mennyire fontos, hogy tudatosítsam magamban, hogy az a kép-bőség, amiben én felnőttem, a közelmúltig nem létezett! Nem csak fotók (aminek a hiányát-bőségét még csak-csak megéltem), de rajzok, festmények sem vették körül még a dédmamámat sem! A festék, a papír nem volt szükséges része a háztartásoknak. Ami nekem gyerekként természetes volt: hogy délutánonként a legnagyobb magyar festők képeit nézegettem egy szép könyvben, hogy minden korszak, minden nagy alkotása egyszerre jött velem szembe folyóiratokban, könyvekben, tankönyvekben és a TV képernyőjén, az összekuszálta a lényeget a fejemben. Pont az alkotások és alkotók mondanivalója, a művek, időszakok történelemhez fűződő szoros kapcsolata, az üzenet veszett el számomra. Csak esztétikai szempontokat észleltem, holott a befogadáshoz ennél jóval többre van szükség! A tanulás során végtelenül szórakoztató játékká vált elképzelnem egy-egy korszakot. Elképzelni azt, hogy mindaz, amit én ma ismerek nem létezett, s akkor ebből a közegből előlépett egy új irányzat! Micsoda érzés lehetett, micsoda alkotói küzdelem, belső vívódás, hajtóerő, kétségbeesés vagy épp siker - nagy ritkán... Struktúrát nyert, mindaz, amit eddig a művészettörténetről láttam. A fotótörténethez könnyebben találtam meg ugyanezt az utat, ami boldog rácsodálkozással van kikövezve, hiszen az első perctől imádom...
De mindeközben azért készülnek fotós projektek, amiből még nem tudok sokat megmutatni, de remélem hamarosan beszámolhatok :-)!