Az érzelmek szépsége

Hiszem, hogy a képeken az érzelmek megjelenítése igazi női képesség. Egyszerűen a finomság, a puhaság, a kötődés az, amit először meglátok :-). Rajongva szeretem képpé formálni a látásmódomat. Érdekes, hogy egészen kicsi korom óta kerestem egy kifejezőeszközt, amivel a bennem megjelenő energiákat meg tudom jeleníteni. Próbálkoztam, (gyerekként, de próbálkoztam) zenével, rajzzal, írással, de mindig maradt bennem valami diszkomfort érzés. Mintha egy súly lenne a mellkasomon, és nem tudnék igazán fellélegezni. Egyik művészeti ágban sem találtam rá a játékszeremre, nem tudtam önfeledten alkotni, miközben kínzó vágyat éreztem. Határozottan emlékszem az első fotós élményeimre, mekkora megkönnyebbülés járt át. Megszűnt a hajszoltság, a lázas útkeresés, egyszerűen csak otthon éreztem magam önmagamban... Azóta is ez az érzés határoz meg fotózás közben. Szinte függőséget okoz - a legjobb értelemben :-).

Megjegyzések

  1. Hát, az a legelső kép ...! A többi is gyönyörű, na de az olyan, de olyan, ... hogy azt csak fotóval lehet elmesélni. :) Ezt akarom újra és újra és újra átélni! (Bocs, ez most nem igazán a képekről szólt, bár a Te érdemed, hogy így tudtad megjeleníteni, hogy ilyen érzelmeket váltott ki belőlem.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések