Hajnali kaland

 

Juditot körülbelül 26 éve ismertem meg a veszprémi zeneiskolában. Ő zongorázott, én trombitáltam. A gimnáziumi ballagáson Őt kértem meg, hogy legyen a "búcsúztató diáktársam". Sokáig csak az interneten követtük egymást, legutóbb néztem a fotókat az Új-Zélandon töltött kalandozásairól, ahol már Balázst is "megismertem". És egyszer csak ott találtam magam hajnalban a Megyeri-hídon, Judittal és Balázzsal, ahol nem sokkal ezelőtt a lánykérés történt! Imádtam a reggeli fényben fotózás minden pillanatát. Imádtam, hogy vidámak, áradóak voltak, imádtam, hogy engedték látni az érzelmeiket. Köszönöm Nektek :-) ezt az egész kanyargós-kedves-derűs történetet!