A jelnelét élménye a fotózásban

Előfordul, hogy a szülők nem szeretnének képet megosztani a gyerekükről az interneten. Talán különös, de mélyen egyetértek, noha én magam megengedőbb vagyok a témával kapcsolatban, illetve a munkám miatt pedig pláne fontos, hogy posztolhassak. Fő törekvésem a mértékletesség és hogy csak olyan képet tegyek közzé/adjak át, amit magamról is szívesen tárnék a "világ" elé/őriznék meg a családi albumban. Egy szó mint száz, ha megkérnek, hogy ne posztoljak, természetesen nem teszem. De ilyenkor is van, amit megoszthatok :-) "Szia Eszter, Nagyon szépen köszönjük a fotókat! Be kell valljuk, mindketten kicsit szkeptikusak voltunk a fotózás után, mert úgy éreztük hogy Léna nem igazán volt együttműködő kedvében. Szóval ezek után különösen meglepődtünk, hogy mennyi szuper képet készítettél! Nagyon jól sikerült elkapnod a pillanatokat, több olyan fotó készült, ami ki fog kerülni a falunkra! Nagyon szeretjük ezt az albumot! Köszönjük! Neked is szép hetet kívánunk! Bogi és Gábor" Az a szuper ebben az üzenetben, hogy két dologban erősít meg: az egyik, hogy nagyon jó, hogy le tudom követni az örökmozgó 2 éves gyerekeket is! A másik, hogy mennyire sok múlik a szülők nyugalmán! Lehet, hogy belül van egy kis kétség, de nem omlanak össze, ha gyermekük, másképpen éli meg a helyzetet, mint azt tervezték. Felveszik a ritmust és engedik megtörténni a hétköznapi csodát.