Mire törekszem az utómunka során?
Az utómunka markánsan meghatározza egy-egy fotós stílusát, az eszmeiséget, amit képvisel. Ami engem illet mindig vigyázok, hogy ne csábító, trendi színekben pompázzon a fotóm, hanem az időtálló, örök klasszikus valósághoz legyen hű. Fontos tudni, hogy a minden részlet szebben ragyog, ha a fotó kontrasztos. Minél nagyobb a részletgazdat fény-árnyék terjedelme, annál szebbnek látjuk. A digitális fotókon ezt nem csak a körültekintő exponálás, de a gondos utómunka ugyanúgy elősegíti. Csakhogy a legkisebb bőrhiba is eltúlzottan jelenik meg, ha az egész képet egy egységként kezeljük. Nincs kegyelem, a bőr retusálására külön figyelmet kell fordítani. Senkit sem fiatalítok meg. Nem tüntetek el jellegzetes vonásokat. Egyszerűen a bőr felületét másképpen kezelem, finomabban hangolom, mint a fotó többi részletét. Hogy mennyire leheletnyi ez a módosítás? Akkor dolgoztam jól, ha az egyes layereket ki-be kapcsolva alig veszem észre a különbséget :-) Miért módosítok ennyire keveset? Mert a valóság utánozhatatlanul szépséges - minden apró részletével együtt :-) Ez az én hitvallásom!
Nekem ebből a sorozatból az utolsó kép nagyon kilóg. Nyilván magyarázni sem kell, nagyjából nyilvánvaló, miért, de akkor is zavar. Az előző négy kép szép ívet rajzol (az utolsó képről mintha Borbély Alexandra mosolyogna ránk), gondolatban címet is adtam mindnek :-), de az utolsó szinte hidegzuhany. Csak akkor tudom elfogadni, ha szándékosan az. :-)
VálaszTörlésÁtgondolva a megközelítésedet értelek. Számomra nincs ekkora ugrás, de valószínűleg azért, mert érzelmileg alkotnak nekem egy egységet a képek.
Törlés